Az igazi levendula (Lavandula angustifolia), más néven nagy vagy igazi speik, spikenard vagy tüskék, mindenekelőtt aromás illata és szép virágai miatt értékelik. A növény azonban számos étel ízesítésére (pl. bárányhús) vagy illatos fürdőadalékként is használható.
Botanikai profil
A levendula a mentafélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Karógyökere mélyen a földbe nyúlik. A növény 30-60 centiméter magas elágazó félcserjét alkot, melynek idősebb ágai fásodnak. A fiatal hajtások viszont szürkés-zöld színűek, négyzet alakúak. A levendulának hosszúkás, keskeny, tűszerű levelei vannak, amelyek ezüstszürke színűek. Ez a levélszín a levendula mediterrán eredetére utal, mivel fényvédőként szolgál - hasonlóan az olajfa ezüst leveleihez. A virágok illatos kék vagy lila tüskéi júliustól szeptemberig jelennek meg a hosszú száron.
otthon és elosztás
A levendula a dél-európai mediterrán országokból származik, ahol vadon növekszik sziklás és száraz lejtőkön. A bencés szerzetesek egykor az Alpok fölé hozták a gyógynövényt, ma Nyugat- és Észak-Európa számos kertjében őshonos, mint aroma- és gyógynövény. A francia Provence különösen a „levendula földjeként” híres, ahol virágzáskor minden évben kék és lila virágszőnyeg borítja a tájat.
Különleges fajták
Az igazi levendula különböző fajtákban és színekben kapható:
- Hidcote Blue (sötétkék virágok, jó sövényekhez)
- Blue Cushion (kompakt cserje)
- Munstead (korai virágzás)
- Miss Katherine (későn virágzó, rózsaszín virágok)
- Rosea (rózsaszín virágok is)
- Alba (fehér virágú)
- Mailette (dús és hosszan virágzó, erős illatú)
- Lady (kompakt cserje bőséges virágzással)
összetevők és ízek
A növény sok illóolajat tartalmaz. Vannak még tanninok és keserűanyagok, flavonoidok, kumarinok és rozmarinsav. A levendulának nyugtató, görcsoldó és idegerősítő hatása van. Az illatos gyógynövény üde, fűszeres illatú, amely mindenhol jól ismert. Íze kissé fanyar és keserű, hasonlóan a rozmaringhoz. A fiatal levélhajtások alkalmasak hal, szárnyas, pörkölt, birkahús speciális fűszerezésére, levesekhez, szószokhoz.
Történelmi felhasználás
A levendula ugyan otthonosan mozog a mediterrán országokban, de az ókorban nem játszott különösebb gyógyászati szerepet. Neve a latin "mosni", "lavare" szóból származik, mivel a tiszta rómaiak ezzel a gyógynövényekkel ízesítették fürdővizüket. A levendula csak az Alpokon túl szerzett hírnevet, ahol a különböző kolostor- és házikókertekben nagyra értékelt gyógynövényré fejlődött. Az elmúlt évszázadokban a levendulát például a fertőző betegségek elleni védekezés egyik formájának tartották, mert illata távol tartotta a betegséghordozó tetveket.
tippek és trükkök
Ősidők óta szárított levendula csokrok kerültek az ágyneműtartóba. Nemcsak illatukat terjesztik ott, hanem elűzik a molylepkéket is.
IJA