Néha babnak is nevezik őket, és az utóbbi években kissé feledésbe merültek a német zöldségágyásokban. Ennek ellenére a széles babnak rendkívül finom íze van. Ha nagyon hamar meg akarjuk kóstolni a finom szemeket, akkor most ültessük a földbe a - ahogy középnémetül nevezik - okos (mert vastag és gömbölyű) babot.
A bab virága szép ránézésre
Először is: A héja biztosan nem használható és ehetetlen. A betakarítás után csak a hüvelyeket törik fel, és belül lazítják meg a magokat. Éppen ezért az érő dús zöld termések nem a bab botanikai csoportjába tartoznak, hanem a bükkönyfélék családjának egy fajtája.
A "Hangdown Grünkernig" és a "Triple White" a kiválóan fejlődő fajok közé tartozik szélességi köreinken. Ha inkább sötétbarna legyen a gyümölcs az edényben és a tányéron: a „piros magnak” nemcsak kiváló íze van, de szárított babként is könnyen eltartható télre.
Széles bab termesztése
A legjobb betakarítási eredményt akkor éri el, ha a magokat már január közepén kis cserepekbe vetik. A fiatal növényeket négy héttel később a szabadban lehet használni, és úgy kell használni, hogy gyökereiket legalább két centiméter mélyen talaj borítsa. Közvetlen szabadföldi vetésnél ügyelni kell arra, hogy a talaj minél szárazabb legyen. Hat centiméter mélységben, köztük egy kéznyitással, a kis növények optimálisan fejlődhetnek. A nagybab kedvelőinek az időjárástól függően 75-100 napig kell türelmesnek lenniük a vetés és a betakarítás között.
Jobban evőknek: Széles bab pármai sonkával
Bár a hámozás viszonylag gyorsan megtörténik ésszerűen gyakorlott kézzel, a szemes babnak meglehetősen magas a hulladék százaléka. Hozzávetőlegesen, ha két kilogramm frissen betakarított hüvelyt használunk, akkor körülbelül 500 gramm főzésre kész magra számíthatunk. Mindegy, melyik ételt választja: A magas glükozidtartalom miatt a bab legalább blansírozott, még akkor is, ha néha nyersen fogyasztják, például az olasz konyhában. Ajánlani tudjuk a többször tesztelt receptötletünket, mely garantáltan allergén anyagok nélkül kerül a családi ebédlőasztalra.
A négy személyhez szükséges hozzávalók a következők:
- 200 gramm babmag;
- 30 ml olívaolaj;
- Két evőkanál balzsamecet;
- Két közepes méretű paradicsom;
- Egy friss újhagyma;
- körülbelül 150 gramm vékonyra szeletelt pármai sonka;
- Négy bazsalikomlevél, plusz bors és cukor ízlés szerint;
Előkészítés sorrendben
1. A szemes babot először forrásban lévő sós vízben körülbelül öt percig blansírozzuk, majd jeges vízben lehűtjük. További hűtés után a már kissé kiszáradt szemeket külön-külön a mutatóujj és a hüvelykujj közé nyomjuk, amíg a külső héjuk fel nem szakad. A végén az így kapott összes magot összekeverjük az olívaolajjal, cukorral, borssal és ecettel, majd néhány percig állni hagyjuk.
2. Közben a két paradicsomot leforrázzuk, szintén lehűtjük és meghámozzuk, mielőtt felezzük, kimagozzuk és kisebb kockákra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és megmossuk, majd kis kockákra vágjuk. Most öblítsük le a bazsalikomot, töröljük szárazra konyhai papírral, és szintén vágjuk kisebb szeletekre.
3. Majdnem kész, mert most a pármai sonkaszeletek egymás mellé kerülnek a tányérokon. A babot, a kockára vágott paradicsomot, a bazsalikomot és a hagymás tekercseket most már csak össze kell keverni, és a sonkára kell osztani.
A sütőben frissen sült bagettet ajánljuk töltelék köretként tálalni, ami ehhez illik és jó étvágyat kíván.