A permakultúrás kertben a természetesség az előtérben. Ez nem azt jelenti, hogy a kert magára van hagyva, hanem egy fajgazdag, fenntartható művelés, amely az ember és a természet hasznára válik. Az alábbiakban elmagyarázzuk, hogyan érheti el ezt, és hogyan gyakorolhatja a permakultúrát a kertben.
A permakultúrában minden létező erőforrást felhasználnak
Mi az a permakultúra?
Bill Mollisont a permakultúra atyjának tartják. 1978-ban David Holmgrennel együtt megalapította az első permakultúra intézetet. A név az állandó és a mezőgazdaságból, azaz az állandó mezőgazdaságból tevődik össze. A permanensen itt a fenntarthatóság, a természettel és erőforrásaival és erőforrásaival való ésszerű és tisztelettudó bánásmóddal, önálló körforgások létrehozásával kell érteni, ugyanakkor az ember számára maximális hozamot. A permakultúra magában foglalja az összes létező elem beépítését és felhasználását, a talaj termékenységének és biológiai sokféleségének fenntartását vagy javítását, valamint élőhely és táplálék biztosítását a madarak, rovarok és más állatok számára. Mindeközben a permakultúra kifejezést már nem csak a kertészetben használják, hanem az energiaszektorban és a társadalmi infrastruktúra tervezésében is előfordul.
Az állatok és a természet harmóniában élnek együtt a permakultúrás kertben
Bill Mollison a következőképpen határozta meg a permakultúrát: „A permakultúra a mezőgazdaságilag termelő ökoszisztémák tudatos tervezése és fenntartása, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák sokféleségével, stabilitásával és ellenálló képességével. A permakultúra mögött olyan filozófia áll, amely a természettel dolgozik, és nem ellene, a folyamatos és megfontolt megfigyelés filozófiája, nem pedig a folyamatos és meggondolatlan cselekvés; a rendszer minden funkciójában megvizsgálja ahelyett, hogy csak egyfajta kimenetet kérne tőlük, és lehetővé teszi a rendszerek számára, hogy bemutassák saját fejlődésüket.”
A permakultúra 12 alapelve
David Holmgren 12 permakultúra-tervezési elvet dolgozott ki, amelyek alapján létrehozhatja permakultúrás kertjét:
1. Figyeld meg és használd
A permakultúra egyik alapja a meglévő körülmények, növények ismerete és a kertbe való integrálása. Ehhez ismernie kell a talaját, a kertben természetesen növő növényeket és állatokat, valamint az esetleges gradienseket, a napfény előfordulását és a szél mintázatait.
2. Gyűjtse össze és tárolja az energiát
A permakultúrában gyakran használják a megújuló energiaforrásokat. Ez nemcsak a jól ismert napelemekre, valamint a szél- és vízenergiára vonatkozik, hanem a napenergia felhasználására is, például víz melegítésére (pl. fekete tömlőkben), üvegházakban vagy hidegkeretekben vagy víz tárolására.
3. Szerezzen bevételt
Mint mondtam, a permakultúra nem csupán egy természetes kert létrehozásáról szól, hanem olyan terméshozam létrehozásáról, amely táplálja az embereket és az állatokat.
4. Hozzon létre önszabályozó ciklusokat
Ha fenntartható ciklusokat lehet létrehozni, az nemcsak sok munkát takarít meg, hanem elősegíti a természet természetes egyensúlyát is. Ezt például évelő növények termesztésével érik el.
5. Használjon megújuló erőforrásokat
A fa árnyékot ad, és hasznos a kertész számára. Ha kivágják, fát ad, de árnyékot már nem ad. Ésszerűbb, ha a fa csak egy részét használja faként, hogy mindkét funkcióját betölthesse.
6. Hasznosítson újra mindent, ne dobjon ki semmit
A kerti hulladékból komposztot lehet készíteni, vagy halmokat vagy magaságyásokat lehet építeni, értékes erőforrássá válva.
7. Ismerje fel a mintákat, majd hozzon létre részleteket
A permakultúrában az egész rendszert mindig szem előtt kell tartani, hogy felhasználhassuk és fejleszthessük. Ha ismeri az egészet, akkor változtatásokat lehet végrehajtani a rendszeren belül anélkül, hogy kibillentené az egyensúlyából.
8. Integráció
Ez a pont szorosan kapcsolódik az elsőhöz: fontos ismerni a rendszert és annak részeit, valamint azok interakcióját ahhoz, hogy integrálni és használni lehessen őket.
9. Keressen kicsi és lassú megoldási stratégiákat
„A jó dolgokhoz idő kell”, ahogy a mondás tartja, és a permakultúra is osztja ezt a véleményt. A magasan tenyésztett, gyorsan növekvő növények tápanyagszegények, és gyakran nem nélkülözhetik a vegyszereket. A permakultúrában az életnek van ideje kibontakozni.
10. Értékeld és bátorítsd a sokszínűséget
A monokultúrák érzékenyek a kártevőkre és betegségekre. A sokszínűség lényegesen jobban védett a falánk vendégekkel szemben, és egészségesebb táplálékforrást kínál embernek és állatnak egyaránt.
11. Használjon élzónákat
Mivel a permakultúrát gyakran kis helyen alkalmazzák, a lehető leghatékonyabban kell használni. Ezért a perifériás zónákat is értékelni kell és ésszerűen kell használni. Még egy kiskert is permakultúrás kertté válhat.
12. Használd ki a változást
Ha valami nem működik, a kertész gyorsan kétségbe esik. De a változások az élet részét képezik, és a permakultúra keretein belül értékelni és felhasználni kell őket.
A permakultúrás kert központi elemei
Idővel olyan központi dizájnelemek jelentek meg a permakultúrában, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen permakultúrás kertből sem. Ezek az elemek lehetővé teszik a nagyon magas hozamú növények kis helyen történő termesztését, mint például:
- halomágy
- emelt ágy
- burgonyatorony
- gyógynövény csiga
- Függőleges kertek
- száraz kőfal
- esővíz csikk
- tavak
- természetes sövények
- Állatok, például kacsa, birka vagy csirke használata