Aki járt már a távoli Szibériában, az ismeri a szinte végtelen nyírerdőket, amelyek festői és összetéveszthetetlen módon jellemzik az ottani panorámát. Az a tény, hogy a fák nemcsak ellenállnak ennek a zord éghajlatnak a szélsőséges körülményeinek, de még intenzíven is nőnek és virágoznak, máris tájékoztatást ad arról, hogy a nyír hogyan viseli a telet szülőföldjén.

A nyír állapota télen
A téli hónapokban a következő virágzás már szunnyad a nyírfa családban. Ugyanis a hím cicák már ősszel kialakulnak, de nem nyílnak ki azonnal, hanem kezdetben túlélik a telet. A következő tavasszal a női virágok ugyanazon a fán új, fiatal hajtásokon jelennek meg, így a szél általi beporzás gyorsan és hatékonyan megy végbe. Ez a rendkívül sikeres szaporítási mód a nyírt az úgynevezett úttörő növények közé emeli. Még a rossz talaj, a súlyos hideg és a kedvezőtlen körülmények sem akadályozzák meg ezeket a fákat a buja terjedésben.
Nyírfák fagyban és hóban
Miután a nyír ősszel intenzíven aranysárgára színezi a leveleit, majd a hónapok előrehaladtával végül teljesen lehullatja, a kemény teleket is gond nélkül túléli. A túlélő rendkívül fagyálló és szívós.
Valójában a fák fagyállósága fajtól függően akár -45 Celsius-fok is lehet. Ez vonatkozik például a Németországban leggyakrabban előforduló ezüstnyírre, valamint a meglehetősen elterjedt molyhos nyírre is. Bár nagyon fényigényes növények, sokáig bírják a felhős téli napokat és a részleges árnyékot. Már a nagyon fiatal fák is fel vannak fegyverkezve azzal az ellenálló képességgel, amely legalább annyira jellemző a Betula nemzetségre, mint csillogó fehér törzsük.
A nyír megfelelő gondozása télen
Ha filigrán ágait hó borítja, a nyírfa a kertben legalább olyan vonzó látvány a fagyos téli napokon, mint a buja nyári zöld lombozat. A festői fa optimális gondozása érdekében a hideg évszakban nincs több kötelezettség, mint más évszakokban. A nyírfa téli metszését azonban tartózkodni kell, hacsak nem feltétlenül szükséges. A metszést célszerű száraz és fagymentes napokra áttenni ősszel.