A darazsak meglehetősen fárasztó téma sokak számára. Míg a méhek rokonszenvében jelenleg különösen megnövekedett védelemre van szükségük, a darazsak még mindig csak kellemetlenség hírében állnak. A kertben is értékes jótékony rovarok.
A darazsak is beporozzák a virágokat
A darázs váratlan szolgáltatásai
Amikor makacsul csatlakoznak hozzánk a kerti asztalhoz és harcolnak a süteményért, fagyiért, grillhúsért, könnyű panaszkodni a darazsakra. Főleg augusztustól, amikor már fülig érik az államban nevelendő ivaros állatok gondozását, nagyon sértően viselkedhetnek. Ha kétségei vannak, vagyis amikor megtámadva érzik magukat, nem félnek a szúrástól. A méhekkel ellentétben életük során többször is csíphetnek.
Ennek ellenére tanácsos egy időre megbarátkozni az állatokkal. Mert mindenekelőtt az idegesítő konfrontáció nem igazán bölcs dolog, tekintettel arra, hogy milyen veszélyekkel járhat egy tömegközösségben. Másodszor pedig a kertben is értékes szolgáltatásokat nyújtanak. Ez mindenekelőtt magában foglalja:
- virág beporzás
- kártevő írtás
Mivel a nyár végén olyan magabiztosan csapnak le a péksüteményeinkre és gyümölcssalátáinkra, a darazsak sokaknál azt a benyomást keltik, mintha egyszerűen paraziták lennének. Fő táplálékforrásuk azonban továbbra is a virágnektár. A felnőtt munkások elsősorban ezzel, nem mellesleg mézharmattal és édes növényi levekkel táplálkoznak. Még bizonyos virágfajtákra is specializálódtak – és ezek a darazsakra is. Biológiailag a virágoknak a darazsakhoz való alkalmazkodását sphecophiliának nevezik.
Azok a virágok, amelyek szfekofilek, azaz a darazsaknak szívóeszköz nélkül különösen könnyen hozzáférhetnek a nektárjukhoz, általában barnás, zöldes vagy fehér színűek, és a darazsak számára könnyen elérhető formájúak, például garat vagy kúp alakúak. Tipikus darázsvirágok a borostyán, a fügefű és az orchidea. A nektárgyűjtés során az állatok a beporzást is felvállalják.
A darazsak ezen a pozitív tulajdonságon túl sok kártevőt is megesznek a kertben. A kifejlett állatokkal ellentétben a lárváknak sok állati fehérjére van szükségük a növekedéshez. A dolgozók szorgalmasan gyűjtik a különféle kártevők hernyóit, pókokat, szöcskéket és levéltetveket, melyeket megrágnak és megetetnek utódaikkal.