A puszpáng szinte minden kertben megtalálható, gyakran alacsony vagy magas sövényként vagy topiárként. A könnyen vágható örökzöld fából a legkülönfélébb ötletes formák és figurák vághatók, ez a trend a barokk korban kezdődött.
A puszpáng egy nagyon népszerű cserje a tereprendezéshez
A dobozfa informatív áttekintésben
- Botanikai név: Buxus
- Népszerű nevek: Buchs, Bux
- Növénycsalád: Boxwood család (Buxaceae)
- Előfordulás: Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika
- Faj: körülbelül 30
- Fekvés: félárnyékos, napos
- Magasság: 50 centiméter és 6 méter között, fajtól és fajtától függően
- Növekedési forma: kis cserje vagy fa
- Életkor: 500 év és több
- Gyökérforma: sekély gyökerek, sűrű gyökérhálózat
- Szürke / Lombhullató: örökzöld
- Levelei: tojásdadok, 1-2,5 cm hosszúak
- virágai: nem feltűnő, csak idősebb példányokon
- Virágzási idő: márciustól májusig
- Gyümölcsök: fekete kapszula gyümölcs
- Toxicitás: a növény minden része mérgező
- Szilárdság: magas (kivéve a nem őshonos fajokat)
- Felhasználás: sövénynövény, ágyásszegély, topiárium, pasziánsz, bonsai
Jellemzés, fajok és fajták
Ausztrália, Új-Zéland, valamint az Északi- és Déli-sark kivételével a puszpángfajok szinte mindenhol megtalálhatók a világon. A mintegy 30 faj nagy része a trópusokról és a szubtrópusokról származik. Európában ezzel szemben csak két faja őshonos: a közönséges puszpáng (Buxus sempervirens) a Földközi-tenger vidékéről származik, és már az ókori Római Birodalomban is termesztették kerti növényként mintegy 2000 évvel ezelőtt. A baleári puszpángot (Buxus balearica) számos mediterrán kertben kultúrnövényként használták (és használják ma is). Közép-Európában viszont ennek a fajnak nincs szerepe, ellentétben a távol-keletről származó kislevelű vagy japán puszpánggal, a Buxus microphylla-val. Évszázadok óta a hagyományos japán kertek része, de egy ideje hazánkban is kedvelt kerti fa.
Népszerű fajták a házi kertben
Ebben az országban csak a Buxus sempervirens és a Buxus microphylla számít kerti faként. A legnépszerűbb fajták a következők:
- 'Faulkner': B. microphylla, fényes, sötétzöld lombozat, szélesebb, mint a magas, nem túl érzékeny a gombás betegségekre
- 'Herrenhausen': B. microphylla, meglehetősen alacsony, viszonylag nagy levelekkel, világoszöldtől a sárgás színű levélzetig, gombás betegségekre nem túl érzékeny
- 'Angustifolia': B. sempervirens, sötétzöld lombozat, legfeljebb 90 centiméteres növekedési magasság
- 'Argenteo variegata': B. sempervirens, aranysárga levélszélek
- 'Blauer Heinz': B. sempervirens, kékeszöld lombozat, alacsony habitusú
- 'Globosa': B. sempervirens, természetesen gömb alakú
- 'Graham Blandy': B. sempervirens, oszlopos növekedés, legfeljebb három méter magas, továbbra is keskeny
- 'Handsworthiens': B. sempervirens, gyorsan növekvő, legfeljebb öt méter magas
- 'Marginata': B. sempervirens, világoszöld lombozat sárga szegéllyel
- 'Rotundifolia': B. sempervirens, legfeljebb 100 centiméter magas
- 'Suffruticosa': B. sempervirens, világoszöld lombozat, alacsonyan tart, akár 50 centiméter magas
tippeket
Különösen az alacsony fajták, a 'Blauer Heinz' és a 'Suffruticosa', népszerű szegélyezés, érzékenyek a Cylindrocladium buxicola gomba által okozott fertőzésre.