Főleg a vízpartokon a talaj nedves vagy nedves, és az ott termő növények néha lábbal is bele tudnak állni a vízbe. Csak néhány fa bírja az ilyen talajviszonyokat: néhány éger- és fűzfaj alkalmas a házikertbe. Mindkét fafaj kiválóan megbirkózik a vizesedéssel.
A fűzfák jól viselik a nedves gyökereket
A fűzfák jól tűrik a tartósan nedves lábat
A fűz gyakorlatilag mindenhol nő, és inkább ott nő, ahol sok a víz. Ezen túlmenően ezeknek az egyszerű fáknak az az előnyük, hogy nagy vízfogyasztásuk miatt kissé szárazabbá teszik a talajt: Elvileg úgy működnek, mint egy élő vízelvezető rendszer. Emiatt a legelőket gyakran mezők vagy vidéki utak mentén találják. A következő fűzfajták a legalkalmasabbak a kertben való ültetésre:
Salix caprea, Salix fűz:
Ez egy széles körben elterjedt, őshonos faj, amelynek rövid, öt-tíz méter magas törzse és viszonylag vastag ágai vannak. Ebből a fajból gyakran termesztenek magas szárú függő formákat is. Velük az ívekben lefelé növekvő ágak harang alakú koronát alkotnak.
Salix integra 'Hakuro Nishiki', japán fűz
Ez a népszerű fűzfaj különösen figyelemre méltó szokatlan lombozata miatt. Levelei hajtáskor flamingóvörösek, később szürkés-zöldek és nagyon sűrűn borítják fehér, esetenként rózsaszín foltokkal, foltokkal.
Salix matsudana 'Tortuosa', dugóhúzó fűz
Erre a fajra is jellemző a feltűnő, dugóhúzószerűen csavarodó lombozat.
Salix x sepulcralis 'Erythroflexuosa', göndör fűz
Ennek a kicsi, széles koronájú fának az ágai és gallyai széles, laza ívekben lógnak. Aranysárgától narancssárgáig terjedő színűek, és részben dugóhúzószerűen csavarodtak.
Ha kevés a hely, törpefüzek is ültethetők, amelyek csak körülbelül egy méter magasak és legfeljebb másfél méter szélesek. Jól alkalmazható például a Salix hastata 'Wehrhanii', a Salix lanata ('gyapjúfűz') vagy a Salix helvetica ('svájci fűz').
Az égerek ideálisak vizesedésre
Az őshonos fekete éger gyakran megtalálható az álló és folyó víz partjain. Ezen a fajon kívül a következők különösen alkalmasak a kertben:
- Alnus glutinosa 'Imperialis', égercsászár: nyolc-tíz méter magas, laza építésű kis fa, kilógó ágakkal
- Alnus cordata, szívlevelű éger: 15-20 méter magas, nagyon egészséges és robusztus fa
- Alnus incana 'Aurea', arany éger: akár tíz méter magas, gyakran több törzsű fa sárga hajtásokkal és sárgászöld lombozattal
- Alnus x spaethii, lila éger (más néven „Späth éger”): 10-15 méter magas fa széles, kúpos koronával, levelei kihajtásukkor barnás-sötétlilás színűek, az őszi szín késői beálltával ibolya-vörösek
tippeket
Más őshonos lombhullató fák gyakran sok vizet igényelnek (főleg a lombhullató fajok, mint a hárs, gesztenye stb.), de nem tűrik a felvizesedést.