A közönséges vagy közönséges cserfe nagyon változatos növény, amely változatos formákban szinte mindenütt Európában, lehetőleg meszes száraz és szegény gyepen terem. Az élénksárga virágú pillangóvirág növény virágnektárjában nagyon magas a cukortartalom, ezért a méhészek gyakran ültetik méhlegelőnek. Ezenkívül a nyári virágzó magas fehérjetartalma miatt alkalmas házi kedvencek és haszonállatok takarmánynövényeként, valamint nyugtató és görcsoldó tulajdonságai miatt gyógynövényként is használják.

A szarvlóhere dekoratív gyógy- és takarmánynövény

A közönséges trefoil egy pillantásra

  • Botanikai név: Lotus corniculatus
  • Nemzetség: Horntrefoil (lótusz)
  • Család: hüvelyesek (Fabaceae)
  • Elterjedt elnevezései: hüvelyes lóhere, közönséges lóhere, réti rózsa
  • Származása és elterjedése: Közép- és Nyugat-Európa, mediterrán régiók, Kanári-szigetek
  • Fekvés: Rétek, útszélek, sövények és bokrok, ritka erdők. Főleg félszáraz és száraz gyepes és meszes agyagos talajokon.
  • Növekedési forma: lágyszárú
  • Évelő: igen
  • Magasság: 5-30 centiméter
  • Virágok: 2-6 virágú, hónalj ernyős, pillangó alakú korolla
  • Színek: sárga
  • Virágzási időszak: májustól szeptemberig
  • Gyümölcse: keskeny hüvely, hüvelyes
  • Lombozat: tojásdadtól ék alakúig, alja kékes-zöld, szárnyas
  • Szaporítás: magvak, futók
  • Szilárdság: igen (őshonos faj)
  • Toxicitás: nem
  • Felhasználás: Gyógynövény, fehérjében gazdag takarmánynövény, méhlegelő, nyári virág
  • Különleges tulajdonságok: nitrogénnel dúsítja a talajt, mérgező a csigákra
  • Betakarítási idő: júniustól augusztusig (virágzás)
  • Egyéb ivarfélék fajok: alpesi ivarfű (Lotus alpinus), mocsári récefű (Lotus pedunculatus), keskenylevelű récefélék (Lotus tenuis), szőrös eperfutó (Lotus corniculatus), foltos ecsetelők (Lotus maculatus), kanári ecsetelők (Lotus berthelotii), mocsári - Szarvas lóhere (Lotus pedunculatus)
  • Összetévesztés veszélye: szarvassóska (Oxalis corniculata), réti bükköny (Lathyrus pratensis), patkóbükköny (Hippocrepis comosa)

Horn lóhere a kertben

A szarvlóhere meglehetősen alacsony növekedésű kis évelő, amely idővel szétterül. A növény a legkényelmesebben napos helyeken érzi magát - minél naposabb, annál bujabbak lesznek a fényes virágok. A talaj legyen nagyon vízáteresztő, közepesen tápanyagdús és meszes, ezáltal a horntrefoil szorgalmasan szaporodik, különösen a sziklakertekben és sajnos a gyepekben is. Ezen kívül néhány szarvlóhere faja ültetőben is tartható (pl. közlekedési lámpákban). Ez a fajta termesztés különösen alkalmas a nem szívós mediterrán fajok, például a kanári hártyafélék számára.

tippeket

A szarvlóherét hagyományosan elsősorban méhlegelőként ültetik. A virágnektár nagyon magas, 40 százalék körüli cukortartalommal rendelkezik, és a növény virágzási ideje is nagyon hosszú. A magas fehérjetartalma miatt gyakran takarmánynövényként is termesztik a récet, például a szarvasmarhatartás során. Gyógyászati tulajdonságait csak véletlenül fedezték fel a 19. században, azóta a közönséges egerek virágait használják a természetgyógyászatban.

Kategória: