Az ősz a legjobb időszak a rózsaültetésre. Sok ilyen szúrós növényt oltottak be - vagyis egy különösen jól virágzó, de érzékeny példányt egy különösen ellenálló vagy erős növekedésűre helyeztek -, így néhány gyakorlatlan kertész most azon töpreng: hova tegye az oltási pontot?
Fontos tudni, hogy a rózsa hova van oltva
Az oltóhely a föld alá tartozik
Oltott rózsáknál az oltási pontot mindig legalább öt, jobb esetben hét-tíz centiméter mélyen a földbe kell ásni. Ennek több oka is van:
1. Az oltási helyek különösen érzékenyek a fagykárokra és a sérülésekre.
2. Itt „törnek” könnyen a rózsák, így némi védelmet nyújthat a betemetésük.
3. Az oltott rózsák általában nagyon érzékenyek a fagyra és a hideg téli levegőre, így az oltási hely betemetése alapvető téli védelmet biztosít - ami talajfelhalmozással is fokozható.
4. Az oltott rózsák gyakran csak gyenge növekedést mutatnak. Kis szerencsével az oltási területről idővel gyökerek hajtanak ki, így a hibridtea egy bizonyos ponton a szó szoros értelmében „saját lábára” áll.
Kivétel: rózsaszár és vadrózsa
Csak rózsaszár esetén ne ássuk az oltási pontot a földbe. Ebben az esetben a teljes törzset le kell süllyeszteni, mert a vastagodás közvetlenül a korona alatt található. A még fiatal és kellően hajlékony szárrózsákat azonban áttelelhetjük, ha a koronát lenyomjuk és az oltási hellyel együtt eltemetjük.
Hogyan ismeri fel a végpontot?
A rózsáknál (a szabványos rózsák kivételével) az oltási pont mindig közvetlenül a gyökerek felett van. Ez egy olyan vastagodás, amely felett minden hajtás kihajt – ideális esetben legalábbis. A gombóc alatt növő hajtások általában vadhajtások (azaz az alanyból származnak), ezért nem kívánatosak.
Védje az oltás helyét
Az oltóhelyet nemcsak temetéssel, hanem egyéb módon is védeni kell. Ez a védelem különösen fontos télen, ezért a rózsákat mindig fel kell halmozni. Ezt a melegítő földtakarót legjobb esetben fenyő kefe borítja, amely védelmet és esztétikát is szolgál. Hiszen ki szereti a csupasz földkupacokat bámulni hónapokig?
tippeket
Ha nem biztos abban, hogy mi a különbség a nemes és a vad hajtások között, a következő hüvelykujjszabály segít: A hibrid tearózsáknak mindig öt levele van egy hajtáson, míg a legtöbb alanyként használt vadrózsának hat-hét.