A boróka sok kert szerves részévé vált. Számos olyan faj létezik, amelyet különböző növekedési formáik miatt értékelnek. Vannak, akik alacsonyan maradnak, és jó talajtakarást biztosítanak, míg a magas cserjék népszerűek a sövények védelmére.

Néz
A borókafajok cserjeként vagy faként nőnek. Mind örökzöldek, és pikkelyestől tű alakú levelekig fejlődnek. Az alacsony fajok néhány méter magasra nőnek. Főleg felszálló hajtásokra kúszó hajtásokat fejlesztenek. A nagy bokrok és fák egyenesen nőnek, és elérik a tíz métert is. A legnagyobb boróka Törökországban nő. Ez egy szíriai boróka, amelynek magassága 40 méter.
A boróka sajátosságai:
- aromás fa
- botanikai értelemben kúpokat képviselő bogyószerű gyümölcsök
- általában egy-három évbe telik, mire a gyümölcs beérik
Élőhelyek és előfordulások
A Juniperus fajokat nagyon alkalmazkodóképesnek tartják, ezért népszerű díszfák. Elterjedési területük a szubarktikus tundrától a félsivatagokig terjed. Szinte minden boróka alkalmazkodott a szárazsághoz. Az Egyesült Államok nyugati részének és Mexikó északi részének mérsékelten száraz vidékein találhatók. Más fajok Ázsiában nőnek, ahol uralják az erdőket. A Juniperus communis a tűlevelűek között a legelterjedtebb faj. A nemzetség azon kevés fajainak egyike, amelyek Németországban őshonosak.
Tipikus élőhelyek:
- nyílt fenyők
- homokos és kavicsos talajok
- sztyeppék és félsivatagok
Népszerű fajok és fajták
A közönséges boróka (Juniperus communis) mellett a kínai boróka (Juniperus chinensis) a legkedveltebb díszfa a nemzetségből. Míg a vad formát előnyösen bonsai tervezéshez használják, a kertek napos területeit különféle fajták díszítik. Népszerűek az 'Obelisk', 'Aurea', 'Pfitzeriana' vagy 'Variegata' fajták. A pikkelyes boróka (Juniperus squamata) strukturált formájú díszfaként meggyőz. Az ágak egyenesen a törzsből származnak, vagy kissé felfelé nőnek.
Szintén népszerű a Juniperus sabina faj, amelyet sápadt faként vagy büdös borókaként ismernek. A cserje könnyen összetéveszthető a közönséges borókával, de megrövidül, felfelé kúszó hajtásokkal. A Rocky Mountain boróka Észak-Amerika nyugati részéből származik, és gyakran magányos faként ültetik, mert túlnyomórészt egytörzsű növekedési szokása.