A kardliliom vagy írisz gyönyörű virágaival varázsolja el a nézőt, melyek a szivárvány legkülönfélébb színeiben tündökölnek. A nemzetség rendkívül gazdag fajokban és fajtákban, minden helyhez megfelelő fajtával rendelkezik. Legyen szó árnyékos és nedves talajról vagy száraz altalajról és napsütésről: a kertész választhat. A legtöbb faj strapabíró, és gondozása is kellemesen egyszerű.

Az írisz egzotikus szépség

Tartalomjegyzék

Mutasd az összeset
  1. eredete és elterjedése
  2. használat
  3. megjelenés és növekedés
  4. virágok és virágzási idő
  5. toxicitás
  6. helyét és talaját
  7. Ültessen megfelelően az íriszeket
  8. Vízi íriszek
  9. Az íriszeket megfelelően trágyázzuk
  10. Az íriszek megfelelő metszése
  11. Szaporító íriszek
  12. Hibernálás
  13. fajok és fajták

    14. eredete és elterjedése

    Az íriszek csak az északi féltekén és szinte kizárólag a mérsékelt éghajlati övezetekben honosak - a pompásan nyíló nyári virágok azonban szinte minden északi kontinensen kezelhetetlen változatban megtalálhatók. Az "Iris" nemzetségnév egyébként a szivárvány azonos nevű görög istennőjére utal, ugyanis az íriszek is hihetetlenül sokféle színben kaphatók. A különböző virág- és növekedési formák spektruma éppoly kimeríthetetlen, hiszen az alacsony növésű törpeformáktól a magasra növő szakállas íriszig sokféle változat létezik. Nem csoda hát, hogy a Bund deutscher Staudengärtner a népszerű növényt 2016-ban „Az év évelőjének” választotta.

    használat

    Az íriszek lehetséges felhasználási módjai nagymértékben függenek a választott típustól és fajtától. A nedves aljzatra szánt fajták otthon érzik magukat a kerti tó vagy patak szélén, míg a száraz és napos helyekhez alkalmazkodó íriszfajták csodálatosan illeszkednek az évelő szegélybe vagy a sziklakertbe. A pompás évelő növényeket cserépben is nevelheti, feltéve, hogy megfelelő a víz- és tápanyagellátás. Különösen a törpe formák – például az alacsony szakállas íriszek – alkalmasak vödörtenyésztésre.

    Az ágyásban a szép virágokat a szokatlan virágokkal gyakran kombinálják évelő növényekkel és hagymákkal, például bazsarózsával (Paeonia), delphiniummal (Delphinium), napvirággal (Hemerocallis), mákkal (Papaver), tulipánnal (Tulipa) és levendulával (Lavandula). valamint olyan fűfélékkel, mint a kék csenkesz (Festuca cinerea) vagy az óriási tollfű (Celtica gigantea).

    megjelenés és növekedés

    A hálós írisz kivételével minden íriszfaj rizómát vagy gumót képez, nem pedig hagymákat, például nárciszokat vagy krókuszok. Tavasszal ezekről a tartós szervekről lehámlanak a hosszú, kardszerű levelek és a virágszárak, amelyek fajtól és fajtától függően 15-120 centiméter magasak. A nyár végén vagy ősszel a kapszulagyümölcsök kifejlődése és érése után a növény minden föld feletti része elpusztul, és csak a rizóma vagy a gumó telel át. Az íriszek a lágyszárú, évelő növények közé tartoznak.

    virágok és virágzási idő

    Az íriszek szépségét elsősorban szokatlan szerkezetű virágaiknak köszönhetik, amelyek sokféle színben pompáznak. Az íriszvirágokra jellemző a háromoldalú felosztásuk: mindegyik három felfelé ívelő szárból és három másik, lefelé függő fellevelből áll. Lehetnek azonos színűek, de eltérő színűek is. Egyes fajtáknál a fellevelek is rojtosak vagy a szélükön fodrosak, a különféle szakállas íriszek pedig a virág hátulján szőrös "szakállal" rendelkeznek. A bibe, amely egy háromágú stílusból és a portokokból áll, a kupola és a fellevelek között helyezkedik el.

    toxicitás

    A szülők minden bizonnyal hallottak már az ibolyagyökérről, mint csecsemők fogzást segítő eszközéről, vagy akár felajánlották gyermeküknek. Az évszázadok óta használt gyökér minden feltételezéssel ellentétben nem a kékibolyából, hanem a kardliliomból vagy íriszből származik. Az őshonos sárga írisz, amelyet mocsári íriszként is ismernek, a homeopátiában sebgyógyító szerként is használják.

    A népi gyógyászatban az ilyen hagyományos felhasználásokat azonban óvatosan kell kezelni: Minden íriszfaj mérgező, és a mérgezés jellegzetes tüneteit okozhatja, mint például hányás, hasmenés, hányinger stb. Emellett fogyasztás után nyálkahártya irritáció, fokozott nyálfolyás és nyelési nehézség jelentkezik a benne lévő csípős anyagok miatt. Ez nem csak az emberekre vonatkozik, hanem a házi- és haszonállatokra is, mint a szarvasmarha, juh, kecske, ló, kutya és kis rágcsálók.

    helyét és talaját

    Az íriszek ideális helye az adott fajtól függ. Tipikus mocsári növények, mint például a szibériai írisz (Iris sibirica, más néven réti írisz) vagy az őshonos sárga írisz (Iris pseudacorus) a kertben frisstől nedves helyeken, például nedves réten vagy közvetlenül a tó szélén.

    Más íriszek viszont meglehetősen száraz helyet igényelnek, tápanyagban gazdag, agyagos és jól szellőző talajjal, valamint sok napsugárzással. A mocsári írisszel ellentétben ezek a fajok nem tolerálják az állandó nedvességet, ezért évelőágyásokba vagy akár a sziklakertbe a legjobban elhelyezni őket. A közkedvelt szakállas írisz például meglehetősen szárazságtűrő, ezért nagyon jól harmonizál a hasonló fajokkal, mint például a singum vagy a kakukkfű.

    Ezen túlmenően, különösen a kis fajok nagyon jól termeszthetők cserépben, feltéve, hogy megvédi az ültetőgépet a felesleges nedvességtől - különösen télen.

    Ültessen megfelelően az íriszeket

    Az ideális idő minden típusú írisz ültetésére július vége és október eleje között van, bár a rizómákat márciusban vagy novemberben is elültetheti a talajba, ha az időjárás engedi.

    A rizómák ültetésekor ügyeljünk arra, hogy az ültetési gödörben laposan feküdjenek, és a felső harmada még kilógjon a talajból. Ültetés előtt alaposan lazítsa meg a talajt, és adjon hozzá komposztot, és ha szükséges, homokot is. Meglehetősen nehéz, agyagos altalaj esetén a jobb vízelvezetés érdekében öntsön hüvelykujjnyi vastagságú homokot a sekély ültetőgödörbe, és helyezze rá a rizómákat.

    Extenzív ültetéshez, például szegélyhez, négyzetméterenként 12-16 alacsony növekedésű írisz és 5-7 magas növekedésű fajt kell tervezni.

    Vízi íriszek

    Az elültetett és jól gyökerező íriszeket csak akkor kell öntözni, ha a szárazság kitart. A cserépben termesztett példányokat viszont rendszeresen öntözni kell, de nem állhatnak nedvesen – ezért elengedhetetlen a jó vízelvezetés, és minden öntözés előtt hüvelykujj-próbát kell végezni.

    Az íriszeket megfelelően trágyázzuk

    A kertben lévő íriszeket márciusban vagy áprilisban elegendő komposzttal és egy marék szarvforgáccsal (32,93 euró) trágyázni, amit szükség esetén júniusban megismételhetünk (pl. ha hiányjelek mutatkoznak). Alternatív megoldásként, vagy cserepes növények esetén használjon hamuzsír műtrágyát.

    Az íriszek megfelelő metszése

    Vágja le a fonnyadt virágokat körülbelül négy hüvelyknyire a talajtól, hogy megakadályozza a magozást. Egyes íriszek ilyen módon rávehetők a második virágzási időszakra. A leveleket viszont csak ősszel távolítják el, amikor már elszáradtak, és könnyen lehánthatóak. Ne tegye meg ezt a lépést korábban, mert a föld alatti rizómák vagy gumók értékes tápanyagokat vonnak ki a lombozatból, és raktározzák el a következő hajtásra.

    Szaporító íriszek

    Három-négy évente érdemes kiásni a nagyvirágú fajokat nyár végén, és szét kell osztani a rizómákat. Így nem csak az íriszeket szaporítod, hanem az amúgy is öregedő növényeket is megfiatalítod, és így biztosítod a fokozott virágfejlődést. Vágja át a rizómákat az összeszűkült részeken, mindegyik szakasznak legyen gyökere és egy csomó levél. Körülbelül a felére rövidítse le a leveleket, hogy a növények ne veszítsenek szükségtelenül nedvességet a gyökeresedés előtt.

    Hibernálás

    Az íriszek általában szívósak, így a hagymák vagy rizómák a téli hónapokban a talajban maradhatnak. A szibériai írisz és más nedves talajra alkalmas fajok is szalma- és levéltakarót kapnak. A cserépben termesztett íriszek a szabadban is áttelelhetnek, de esőárnyékba vagy lombkorona alá kell helyezni.

    tippeket

    Ügyeljen arra, hogy az íriszültetéseket jól védje a csigáktól, mert ezek nagyon rövid időn belül megeszik a lédús leveleket. A pocok pedig megkóstolja a tápláló rizómákat vagy gumókat.

    fajok és fajták

    Az íriszek (bot. iris) csoportja hatalmas: csak 285 vadon élő fajt ismerünk, amelyek többsége az északi félteke mérsékelt éghajlati övezeteiből származik. Emellett szinte kezelhetetlen számú természetes hibrid és termesztett forma létezik, amelyek közül talán az úgynevezett szakállas írisz a legismertebb. Ez azonban nem egy meghatározott faj, hanem az íriszfajták egy csoportja, amelynek egyetlen jellemzője van: virágaik nemcsak a szivárvány minden színében pompáznak, hanem kis szakállal is rendelkeznek.

    Népi kultúra formák

    Míg a botanikusok a nemzetséget hat különböző alcsoportra osztják, a kertészek csak a hagymás és a rizómás íriszeket különböztetik meg. Az utolsó csoportba tartoznak a már említett szakállas íriszek, amelyek viszont további három alcsoportba sorolhatók:

    • Törpe íriszek (Iris barbata 'Nana' hibridek): legfeljebb 30 centiméter magasak, virágzás április közepétől
    • Közepes méretű szakállas íriszek (Iris barbata 'Media' hibridek): növekedési magasság akár 70 centiméter, virágzási időszak április végétől / május elejétől
    • Magas szakállas íriszek (Iris barbata 'Elatior' hibridek): 70 centiméter feletti növekedési magasság, május végétől virágzik

    A kert érdekes fajtái például a következők:

    • 'Calling Cadence': kéttónusú sárga és bordó virágok, növekedési magasság kb. 90 centiméter
    • 'Karácsony': kéttónusú fehér és sárga virágok, növekedési magasság kb. 95 centiméter
    • 'Cracklin Rosie': bordó vörös virágok, növekedési magasság körülbelül 100 centiméter
    • 'Crooked Little Smile': kéttónusú sárga és kék virágok, növekedési magasság kb. 80 centiméter
    • 'Embrace Me': rózsaszín virágok, akár 100 centiméteres növekedési magassággal
    • 'Joyful Journey': narancssárga és sárga virágok, növekedési magasság kb. 90 centiméter
    • 'Misty Morning Melody': kéttónusú kék-fehér virágok, növekedési magasság kb. 95 centiméter
    • 'Shelter from the Storm': kéttónusú kék és világoskék virágok, növekedési magasság kb. 100 centiméter

    Egyéb hibrid fajok

    Az évszázadok során teljesen természetes úton alakultak ki különféle hibrid fajok, fajták, melyeket a házikertben is gyakran ültetnek:

    • Sörte írisz (Iris setosa)
    • Nagy írisz (Iris magnifica)
    • Csupasz szárú írisz (Iris aphylla)
    • Hálós írisz (Iris reticulata)
    • Szivárvány írisz (Iris innominata)
    • Pillangó írisz (Iris orientalis)
    • Terrakotta írisz (Iris fulva)

    Vadon élő fajok a kertbe

    Ezenkívül a kertész különbséget tesz a nedves helyekre szánt íriszek és a meglehetősen száraz helyek íriszei között. Ezek az egyszerű fajok ideálisak a mocsári medrébe vagy a tó szélére:

    • Mocsári írisz (Iris pseudacorus): őshonos faj
    • Szibériai írisz (Iris sibirica): réti írisz is
    • Japán írisz (Iris ensata)
    • Japán zászló (Iris haematophylla)

    A következő fajok viszont a száraz és napos helyet kedvelik a kertben:

    • Sztyeppei írisz (Iris spuria)
    • Hibrid írisz (Iris Spuria hibridek)
    • Fű írisz (Iris graminea)
    • Színes írisz (Iris variegata)

Kategória:

Zöldségeskert