A kora őszi diószüret után tél végén újra beindul a diófa virágzási ciklusa: a hűvös évszakban a növény új rügyeket képez, amelyekből tavasszal kikelnek a virágok. Részletes útmutatónk elmagyarázza, hogyan fejlődnek a kis dióbimbók végül nemes virágokká és finom gyümölcsökké.
A barka a diófa hím virágai
A rügyektől a virágokig
A lombhullató diófa hermafrodita vagy egylaki (egylaki) növény. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a tél folyamán hím és nőstény rügyek is kialakulnak a fán.
Megjegyzés: Fiatal korban a diófa csak hímvirágot vagy csak nővirágot teremhet. Az évek múlásával és a fa érésével azonban az eloszlás általában úgy igazodik, hogy mindkét nem képviselve legyen.
hím virágok
A hímvirágok általában több, meglehetősen vastag, hengeres virágzatból állnak. Ezeket a virágzatokat barkának nevezik. Körülbelül hat-tizenkét centiméter hosszúak, és egy-négy millió pollenszemet tartalmaznak.
női virágok
A női virágok a friss hajtások végén nőnek. Egyedül, párban, hármasban vagy kis, körülbelül 18-20 darabos tüskékben ülnek.
virágkor
A diófák általában április és június között virágoznak. Különlegesség jelentkezik: a hímvirágok általában három-négy héttel a női virágok előtt jelennek meg.
A prefemininitás (a szakzsargonban protogyniának nevezik) csak ritkán fordul elő, ilyenkor a nővirágok azelőtt kezdenek kifejlődni, hogy a hím virágok ivarérettek.
Önbeporzó vadvirág
Az igazi dió egy önbeporzó szélvirágzó növény – ez nem jelent mást, mint a diófa szél általi beporzását.
Megjegyzés az érdeklődőknek: A szélvért anemophiliának hívják.
A dió női virágzatát virágpor megtermékenyíti, így fokozatosan gömbölyű, zöld héjú termések fejlődnek belőlük, amelyek héja alatt végre kinő a diófa fő attrakciója: az ehető mag, amely annyi egészséges összetevőt tartalmaz.
Megjegyzés: A diófa néhány fajtájában megtalálható az apomixis, amelyekben a dió minden beporzás nélkül hoz gyümölcsöt.