Számtalan fajta hajdina létezik - olyan sok, hogy lehetetlen összefoglalni őket egy útmutatóban. Minden országnak, ahol a hajdinát termesztik, megvannak a maga fajtái, amelyek gyakran jellemzőek az adott régióra. A hajdinafajták jobban megkülönböztethetők, különösen az igazi hajdina és a tatár hajdina.

Hazánkban elterjedt az igazi hajdina

Minden országnak megvan a maga hajdina fajtája

A hajdina elterjedt Eurázsia számos országában, valamint Kelet-Afrikában. A világ különböző régióiban időnként nagyon eltérőek az időjárási és elhelyezkedési viszonyok – így nem meglepő, hogy az egyes fajták nem teljesen egyformák.

Íme néhány példa a különböző országokból származó fajtákra:

  • Darja Szlovéniában
  • (Karintiai) Hadn, Billy, Bambi és Pyra Ausztriában
  • Hruszowska Lengyelországban
  • La Harpe Franciaországban

Melyik hajdina fajta a legjobb?

Erre a kérdésre általánosságban nem lehet válaszolni. Általában azonban célszerű előnyben részesíteni a nagy ezerszemtömegű, lehetőség szerint bizonyos késői vetéstűrőképességű fajtákat.

A nyári takarókultúra felhasználására nemesített fajtákat viszont inkább kerülni kell – főveteményben nem alkalmasak gabonatermesztésre.

Megjegyzés: Nincsenek speciális fajták a (saját) kertjéhez.

A fő hajdina faj

A hajdinafajták sokkal könnyebben besorolhatók és megnevezhetők, mint a hajdinafajták - főleg, hogy itthon csak az igazi hajdina (bot. Fagopyrum esculentum) és a tatár hajdina (bot. Fagopyrum tataricum) jelentős.

Mindkét faj a bohánka (bot. Fagopyrum) növénynemzetségébe tartozik, a csomósfűfélék családjába (bot. Polygonaceae). A fő megkülönböztető jegy a levelek: A tatár hajdinában ezek általában szélesebbek, mint hosszúak. Ezenkívül a tatár hajdina szárának színe termőidőben zöld, míg az igazi hajdináé piros.

Az összetevők tekintetében is vannak eltérések: A tatár hajdina az igazi hajdinától eltérően nem tartalmaz szalicilaldehidet, viszont naftalint igen. Mindkét anyag észrevehető mindenekelőtt a szag tekintetében.

Történelmi háttérinformációk a hajdináról

A hajdina eredetileg Közép-Ázsiából, különösen Mongóliából származik. Állítólag onnan a tatárok és a szaracénok hozták az iszlám országokon keresztül Európába.

Németországban állítólag a 13. század óta termesztik a hajdinát. Akkoriban elsősorban lápos és homokos talajokon használták leállásként. Ezenkívül gyakran használták lápvidéken, valamint úttörő növényként a vágás és leégés után.

Kategória:

Zöldségeskert