2007 óta Németországban és a környező országokban terjed egy kis fekete-fehér lepke és számos, falánk ivadéka: itt a Kelet-Ázsiából növényimporttal érkezett, ma már fenyegetőző bukszlepkeről van szó. nagy bukszfakészletek. A mindig éhes, zöld és legfeljebb hat centiméter hosszú lárvák jelenleg csak bukszus után éreznek éhséget, és a fertőzést követően nagyon rövid időn belül csupaszon megeszik. A feltűnő hernyók azonban mérgezőek, és csak kesztyűben szabad gyűjteni.
A buksólepke hernyóit puszta kézzel nem szabad megérinteni
A hernyók csak akkor válnak mérgezővé, amikor esznek
A buksólepke lárvái azonban nem önmagukban mérgezőek, hanem azért, mert táplálékukból - a mérgező bukszából - felszívják a mérgező összetevőket, és kis testükben elraktározzák. A különböző toxinok közül több mint 70, köztük különösen az alkaloidok, kimutathatók volt a hernyókban. Úgy tűnik, a méreg egyáltalán nem zavarja őket, éppen ellenkezőleg: a hernyók szívesebben táplálkoznak a puszpáng idősebb leveleivel, amelyekben nagyobb a mérgező anyagok koncentrációja, mint a fiatal levelekben.
A buksólepke természetes ragadozói
Az ok nyilvánvalónak tűnik: másodlagos toxicitásuk miatt a hernyók nem vonzóak a házi peszticidek táplálékaként. Az első néhány évben megfigyelték, hogy a madarak egyenként megették a lárvákat, de aztán ismét kiköpték őket. A bukszlepkenek hosszú ideig nem voltak természetes ragadozói, és annál zavartalanabban tudott terjedni. Ez azonban fokozatosan megváltozni látszik, hiszen egyre több vereb és széncinege látott napvilágot, akik nemcsak magukat falták meg a hernyókat, hanem etetik is fiókáikat. Továbbra is van tehát remény, hogy a helyi jótékony fauna felfedezi a falánk hernyót, mint táplálékforrást.
tippeket
A hernyók kézi gyűjtése helyett - ami a gyakran súlyos, több száz-ezer állattal járó fertőzés miatt igen fárasztó lehet - felporszívózhatja vagy nagynyomású tisztítóval kifújhatja a bokorból.