- eredete és elterjedése
- használat
- megjelenés és növekedés
- virágzás és virágzási idő
- toxicitás
- Melyik hely alkalmas?
- talaj / szubsztrát
- Ültessünk bukszusfát megfelelően
- Víz puszpáng
- Megfelelően trágyázzuk a puszpángot
- Vágja le megfelelően a bukszusfát
- puszpángot szaporítani
- Hibernálás
- Betegségek
- kártevők
- fajok és fajták
Az örökzöld és igénytelen puszpáng az európai kertkultúra szerves része: a különböző országok híres parkos tájai és kastélykertjei elképzelhetetlenek a nagyon metszéstűrő fa nélkül. Akár magányos faként, akár sövényként, akár virágkertként: a puszpáng erős hatással volt arra, hogyan képzeljük el mi, európaiak a kertet. A növény ma is szinte minden kertben otthon van, még akkor is, ha most egy behurcolt kártevő miatt nehéznek bizonyul a termesztés.
A bukszus tetszés szerint formára vágható
Tartalomjegyzék
Mutasd az összeset- eredete és elterjedése
- használat
- megjelenés és növekedés
- virágzás és virágzási idő
- toxicitás
- Melyik hely alkalmas?
- talaj / szubsztrát
- Ültessünk bukszusfát megfelelően
- Víz puszpáng
- Megfelelően trágyázzuk a puszpángot
- Vágja le megfelelően a bukszusfát
- puszpángot szaporítani
- Hibernálás
- Betegségek
- kártevők
- fajok és fajták
- Helyezze a puszpángot csupasz gyökerekkel egy vödör vízbe.
- Ez lehetővé teszi, hogy a gyökerek sok nedvességet szívjanak fel.
- Közben ássunk egy ültetőgödröt.
- Ennek legalább kétszer olyan mélynek és kétszer olyan szélesnek kell lennie, mint az ültetőgép kerülete.
- Lazítsa meg a talajt az ültetőgödörben.
- Keverje össze az ásást komposzttal.
- Ültesse be a dobozt, és erősen nyomja meg a talajt.
- Öntözze meg a növényt.
- öntözze a lehető legkorábban reggel
- ne öntözze este vagy délben
- mindig alulról és közvetlenül a talajra öntse
- Ne öntözze a leveleket (ez levélkárosodást és gombás betegségeket eredményez)
- ne használjon hideg vizet közvetlenül a csapból
- inkább esővizet vagy állóvizet használjunk
- fagy alatt ne öntözze
- Komposzt és szarvforgács: (32,93 €) április és szeptember között három-négy hetente három liter komposzt és egy evőkanál szarvforgács minden ültetési terület négyzetméterére
- Buxus műtrágya vagy zöld növényi műtrágya: a csomagolási utasítás szerint, előzetes talajelemzés után
- Patentkali: augusztusban a fák télre való keményítésére
- Válasszuk le a hajtásokat az anyanövényről
- optimális hosszúság 20 és 30 centiméter között
- Vágja le a felesleges kérget
- Vágja vissza a hajtásokat egy harmadával a felső végén
- távolítsa el az alsó leveleket
- Ültesse ki a dugványokat közvetlenül a kertbe
- védett cserepes kultúra nem szükséges
- válasszon egy részben árnyékos, védett helyet
- A talajnak agyagosnak, lazának és humuszban gazdagnak kell lennie
- A levelek nem érinthetik a talajt
- tartsa nedvesen a talajt
- télen kefével takarjuk be
- A hajtások elpusztulása (kórokozó: Cylidrocladium buxicola)
- Buxus rák (kórokozó: Volutella buxi): sárgától sötétig terjedő levélfoltok, a levelek kiszáradnak és leesnek, rózsaszín spórák a levelek alsó oldalán, repedések a kéregben
- Boxwood hervadás (kórokozó: Fusarium buxicola): A levelek megbarnulnak, bőrszerűek és kiszáradnak, sötétbarna spóralerakódások a levelek alsó oldalán
- sötétbarna vagy fekete foltok a leveleken és a hajtásokon
- A levélfoltok fokozatosan terjednek
- fehér spóralerakódások képződnek a levelek alsó oldalán
- Az érintett hajtások és levelek kiszáradnak
- a betegség előrehaladtával az egész növény elpusztul
- Gyűjtse össze a hernyókat és a bábokat
- Szereljen fel illatcsapdákat a felnőtt lepkék számára
- vágja vissza a fertőzött területeket
- Elővigyázatosságból tavasszal porolja be a dobozt kőporral (14,13 €) vagy algamésszel
- Súlyos fertőzés esetén használjon biológiai rovarölő szereket
- 'Angustifolia': kompakt, de viszonylag gyorsan növekvő fajta, vonzó, sötétzöld lombozattal
- 'Arborescens': topiáriumhoz és sövényhez, kor előrehaladtával fává nőhet
- 'Aurea': a fajta aranysárga lombozatával lenyűgöző
- 'Aureo-variegata': gyönyörű, robusztus fajta nagyobb bokrokhoz, nagy, tarka fehér levelekhez
- 'Blauer Heinz': bevált, nagyon rövid fajta, maximum 60 centiméter magas, gyönyörű, kékeszöld lombozat
- 'Elegantissima': vonzó kétszínű lombozat, a fajta sötétzöld leveleket hoz, fehér széllel
- 'Green Gem': robusztus, nagyon rövid fajta, maximum 80 centiméter magas
- 'Handsworthiens': robusztus, magasra növő fajta, akár három méter magas, tökéletes sövények számára
- 'Marginata': magas fajta sövények védelmére vonzó, sárga szélű lombozattal
- 'Rotundifolia': robusztus, akár négy méter magasra is megnövő, gyönyörű, sötétzöld lombozat
- 'Suffruticosa': ágyszegélyre bevált fajta, csak egy méter magasra nő
- 'Faulkner': gyönyörű fajta, természetes gömb alakú, akár két méter magasra és ugyanolyan szélesre is megnő
- 'Herrenhausen': bevált, alacsony fajta, maximum 60 centiméter magas, gyönyörű, sötétzöld lombozat
eredete és elterjedése
A bukszus nemzetség (bot. Buxus) körülbelül 70 különböző fajt foglal magában, amelyek a világ minden táján elterjedtek. Európában egyedül a közönséges puszpáng (bot. Buxus sempervirens) őshonos, amely Dél-Németország napos, meleg hegyoldalain csak elvétve fordul elő vadon a meszes talajon. Egyébként a faj főként a Földközi-tenger környéki országokban képviselteti magát.
A közönséges bukszus mellett a kislevelű (vagy japán) puszpáng (bot. Buxus microphylla) is kertészeti jelentőségű. Ez a faj eredetileg Koreából származik, és Japánban már évszázadok óta termesztik. Mindkét faj mind megjelenésében, mind elhelyezési és gondozási igényeiben meglehetősen hasonló.
A "Buxus" nemzetségnév egyébként a nagyon kemény, kis pórusú fa egykori használatára utal: Az ókorban az emberek dobozokat és egyéb edényeket készítettek belőle, ezért a fát az ókorban "pyxis"-nek is nevezték. Görögül - azaz "doboznak" vagy "doboznak" - hívták, ahogy az ókori római író és tudós Plinius mondja. A világos színű fa ma is fontos alapanyag az esztergálásban.
használat
A Box nagyon sokoldalú, magányos faként is használható - a bukszok akár nyolc méter magasra is megnőhetnek - sövényként vagy kerthelyiségként sokféle kerti kialakításhoz. Egy egészséges növényből még olyan részletes figurákat is ki lehet vágni, mint az állatok – természetesen megfelelő szakértelemmel. A bukszus gyakorlatilag nélkülözhetetlen formális kertekben, rózsakertekben és nyaralók kertjében - itt hagyományosan mindenekelőtt az ágyások szegélyeként.
Az európai puszpáng (bot. Buxus sempervirens) és gyorsan növő fajtái, mint például a 'Handsworthiensis', különösen alkalmasak sűrű és magas védettségű sövényekre. Ezenkívül a puszpáng ideális magasabb fák aláültetésére, valamint szegélyként vagy háttérültetésként színes virágok és évelő szegélyek számára. Továbbá a növény az erkélyen vagy teraszon nagyobb ültetvényekben is gondozható.
megjelenés és növekedés
Mindkét termesztett puszpángfaj megjelenésében és gondozásában meglehetősen hasonló, de a közönséges puszpáng valamivel gyorsabban növekszik, mint ázsiai rokona. Elvileg azonban a puszpáng nagyon lassan növő fás szárú növény, amely évente csak tíz-húsz centimétert gyarapszik. Megfelelő körülmények között azonban a cserje vagy a kis fa több évszázadossá válhat, és ezalatt akár nyolc méter magasságot is elérhet - feltéve, hogy a fát szabadon növekszik, és nem vágják ki.
A dobozfák természetesen sűrűn elágazóak, és lekerekített, meglehetősen tömör koronát fejlesztenek. Az ágakon és gallyakon feltűnően apró, többnyire kerek és egymással szemben lévő levelek ülnek szorosan egymás mellett. Ezek örökzöldek, ezért a doboz télen is zöld marad.
virágzás és virágzási idő
Ha március és május között hirtelen sok sárga virág jelenik meg a dobozán, akkor egy ritka eseménynek lehet a szemtanúja – a bukszusok csak akkor virágoznak, amikor legalább tíz évesek, és csak alig vagy egyáltalán nem metszették őket. Ráadásul a virágzás nem minden évben következik be, mivel a bőséges virágzású évet gyakran kevés vagy egyáltalán nem virágzó évek követik. A virágzó puszpáng fontos, nektárban gazdag rovarlegelő, amelyet lepkék, poszméhek, méhek és más nyüzsgő kertlakók látogatnak. Ezért ne vágjuk vissza a virágot, egyébként a pompa - egyes kerti fórumok eltérő véleményével ellentétben - alig befolyásolja a bukszus növekedését.
Virágzás után magokat tartalmazó gyümölcskapszulák fejlődnek ki. A növény termésének fejlesztése azonban sok energiába kerül, ami viszont tulajdonképpen a lényegesen lassabb növekedésben mutatkozik meg. Ezért virágzás után vágja vissza a dobozt, főleg, hogy a magszaporítás amúgy is túl bonyolult a laikusok számára.
toxicitás
Még akkor is, ha a kártevők, például a rettegett buksamoly előszeretettel támadják meg a dobozt: a fa nagyon mérgező az emberekre és a háziállatokra. A növény minden része körülbelül 70 különböző alkaloidot tartalmaz, amelyek közül a ciklobuxin a leghatékonyabb. Ennek a toxinnak az aránya a puszpáng levelében és kérgében három százalék körüli. A mérgezés végzetes lehet, még akkor is, ha ez a következmény ritka a növény nagyon keserű íze miatt – senki sem eszik meg önként egy mintánál többet. Ezenkívül a puszpángnak nincsenek ízletes virágai vagy gyümölcsei, mint például a tiszafa, amely szintén nagyon mérgező.
Melyik hely alkalmas?
A bukszus a legkényelmesebben napos vagy félárnyékos és meleg helyen érzi magát, ahol nem lehet sem meleg, sem túl sok napfény – például dél körül –. A Buchs inkább a sok napsütést részesíti előnyben reggel és este, míg a hely ideálisan árnyékos a nap legmelegebb szakaszában. Ezért ne feltétlenül közvetlenül egy világos, déli fekvésű fal elé ültessük a fát – ilyen helyen elkerülhetetlen a levélkárosodás. De nem lehet túl árnyékos sem, mert fényhiány esetén a puszpáng rosszul terem.
olvasson tovább
talaj / szubsztrát
Lehetőleg vályogos, meszes talajra ültessük a puszpángot, amelyet szükség esetén komposzttal vagy humuszos talajjal javíthatunk (pl. ha elég homokos az altalaj). Mivel a puszpáng nem tolerálja a vizesedést, a talajnak jól vízelvezetőnek és lazának kell lennie. Cserepes példányokhoz válasszon a kereskedelemben kapható komposzt alapú cserepes növényt vagy virágföldet, mivel ez kevésbé hajlamos a pangó vízre, és védi a tőzegromlást is.
Ültessünk bukszusfát megfelelően
A puszpáng ültetésének legjobb ideje a tavasz, egy enyhe áprilisi vagy májusi napon. Ügyeljünk arra, hogy a ládát körülbelül öt centiméterrel mélyebbre ültessük a talajba, mint korábban a cserépben, és a címkén megadott ültetési távolságot szigorúan be kell tartani. A túl sűrű ültetés csak elősegíti a betegségek és a kártevők fertőzését. A fajtától függően méterenként hat-hét példányt tervezzen sövényként.
És így ültetik:
A talajt enyhén nedvesen kell tartani, amíg be nem nő (ezt az első zöld hajtások kialakulása mutatja).
olvasson tovább
Víz puszpáng
A bukszusra ugyanazok az öntözési szabályok vonatkoznak, mint a legtöbb más kerti növényre:
Egyébként a puszpáng meglehetősen érzéketlen a szárazságra, két kivétellel: a cserépben termesztett példányok nem száradhatnak ki, mert ez komoly károkat okoz. A frissen ültetett bukszusoknak is egyenletesen nedves talajra van szükségük, amíg sikeresen fel nem nőnek.
olvasson tovább
Megfelelően trágyázzuk a puszpángot
Bár a puszpáng nem nagy fogyasztó, mindenekelőtt nitrogénre van szüksége az egészséges növekedéshez. A hiányosság gyorsan észrevehető a levelek barnás elszíneződésével. Ezért mind a kiültetett, mind a vödörben termesztetteket rendszeresen trágyázni kell. Ezek a legalkalmasabbak erre
A kékszem egyébként kevésbé alkalmas műtrágyázásra, mivel a puszpángnak szánt szer rossz tápanyag-összetételű, és így hiánytünetekhez vezet.
olvasson tovább
Vágja le megfelelően a bukszusfát
A puszpáng népszerűségét mindenekelőtt a metszéstűrő képessége magyarázza: a növény mindenféle metszést elvisel, ezért évente legalább kétszer kell metszeni. Különösen az erősebb növekedésű fajták jobban elágazódnak, és szép, sűrű növekedést kapnak. Főleg a topikus fák esetében – a puszpángból könnyen részletezett figurákra, például spirálokra és állatokra vágható, de egyszerű geometriai formákra is, például golyókra, kúpokra vagy kockákra – évente 1-5 alkalommal van szükség ollóra. A konkrét gyakoriságot a puszpáng fajta erőteljes növekedésében és az ábra részletezésében mérjük. A puszpáng elvileg nagyon jól tűri az évelő fák mélyére történő metszést.
olvasson tovább
puszpángot szaporítani
A puszpáng szaporításának legegyszerűbb módja az úgynevezett tepertő. Ezek olyan dugványok, amelyeket nem késsel választanak le az anyanövényről, hanem óvatosan letépik. A repedés helyén marad egy darab kéreg, amit ültetés előtt erős késsel kissé lerövidítünk. Ennek a szaporítási formának a legalkalmasabb ideje július és augusztus. A további lépések a következők:
Akár hat hónapig is eltarthat, amíg a fiatal dugványok kialakítják első gyökereiket. Általában azonban a fiatal növényeket a következő tavaszra gyökerezik a fent leírt eljárással.
olvasson tovább
Hibernálás
A bukszusok ugyan kellően szívósak, de télen vízre is szükségük van örökzöld leveleik miatt. Különösen a cserepes növényeket kell rendszeresen öntözni, hogy kompenzálja az elpárolgott nedvességet. Öntözze a növényeket enyhe, fagymentes időben, különösen, ha süt a nap.
Ha már a napnál tartunk: A "fagyos hideg" és a "fényes napsütés" kombinációja gyorsan fagykárosodáshoz vezet a leveleken és a hajtásokon. Ezért érdemes a növényeket gyapjúval letakarni, ha megfelelő az időjárás. Másrészt egyszerűen helyezze félárnyékos helyre a cserépben termesztett példányokat.
Mellesleg: Bár a vödör bükkfák a téli hónapokban kint maradhatnak, óvni kell őket az aljzat és ezáltal a gyökerek fagyásától. Ehhez helyezze az ültetőgépet fa vagy hungarocell alapra, és tekerje be szigetelő, de légáteresztő anyaggal. Ideálisak például a jutazsákok, bambuszszőnyegek vagy speciális kerti gyapjú.
olvasson tovább
Betegségek
Sajnos a puszpáng nagyon érzékeny növény a betegségekre, amelyet elsősorban a különféle gombás betegségek fenyegetnek gondozási vagy helyhibák következtében. Ezek főleg akkor fordulnak elő, ha az ültetés túl keskeny, vagy ha a talaj nedves. Ha a következő részben leírt betegségek valamelyikét találta a bukszusán, azonnal vágjon ki minden beteg hajtást mélyen az egészséges fába, és dobja ki a háztartási hulladékkal együtt. A fertőzött anyagot semmi esetre se dobja a komposztra, hogy megakadályozza a további terjedést.
A Buchsban előforduló leggyakoribb betegségek:
Dieback (Cylindrocladium buxicola)
A puszpángot különösen veszélyezteti a Cylindrocladium buxicola gomba, amely a hajtások rettegett elhalását okozza. A kórokozó a leveleken keresztül jut be a növénybe, különösen hosszan tartó záporok után, és a fertőzést követően fokozatosan elpusztul. A fertőzést a következő jelek alapján ismerheti fel:
Csak az egészséges fába mélyen végzett erőteljes metszés segít a betegség ellen. Ha a növény elpusztul, ne ültessünk új puszpángot az érintett területre, mivel a kórokozó spórái révén hosszú évekig a talajban marad, és az új puszpánkot is megfertőzi.
A fertőzés veszélye minimálisra csökkenthető, ha esős vagy nyirkos időben nem vágunk vissza. A vágások új átjárókat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik a gomba bejutását a korábban egészséges dobozba.
olvasson tovább
kártevők
A bukszát a gombás betegségeken kívül számos kártevő is veszélyezteti, amelyek közül elsősorban az utóbbi években egyre gyakrabban megjelenő bukszlepke teszi teljes állományt tönkre. A takácsatkák, az epeszúnyogok és a puszpáng bolhák feleannyi kárt nem okoznak, és könnyebben is leküzdik őket.
Dobozlepke (Cydalima perspectalis)
Ázsiából importált kártevőről van szó, melynek hernyói tömeges előfordulásuk és táplálkozási viselkedésük miatt rövid időn belül teljes puszpáng állományokat levéltelenítenek. Fejlődési stádiumtól függően a buksólepke hernyói nyolc-öt centiméter hosszúak, világos-sötét hosszanti csíkokkal ellátott zöld alapszínükről és fekete fejükről könnyen felismerhetők. A kifejlett lepke viszont meglehetősen kicsi, és világos színű, barnás szélű szárnyakkal rendelkezik. Csak néhány napig él, ezalatt mindig a dobozos növények közelében van, és ott rakja le tojásait.
A hernyók áttelelnek az erdőben, és már az év elején elkezdenek táplálkozni: Mindegyik kisállat körülbelül 45 bukszuslevelet eszik meg, ami elsőre nem hangzik soknak. Azonban gyakran több száz vagy több ezer példányban jelennek meg, így a doboz gyorsan csupasz. A fertőzést gyakran csak akkor ismeri fel, amikor a fertőzött növények már barnák és leveltelenek, mivel a hernyók fehér hálóba bújnak a sűrű fa belsejében.
A bukszlepke elleni intézkedések:
tippeket
Ha olyan régióban él, ahol gyakoribb a buksamoly előfordulása és/vagy pusztulása, a következő alternatívák a kertben ésszerűbbek a bukszus helyett: sövénymirusz (Lonicera pileata), sövénymirusz (Lonicera nitida 'Elegant') ), hegyi magyal (Ilex crenata 'Glorie Gem'), alacsony hegyi Ilex (Ilex crenata 'Stokes') vagy szegélyként Ilex aquifolium 'Heckenzwerg'. A Buchs legjobb alternatívája az újfajta Rhododendron micranthum 'Bloombux'.
fajok és fajták
A következő két puszpángfaj és fajtáik különösen hasznosnak bizonyultak díszkertekben való ültetésre.
Közönséges puszpáng (bot. Buxus sempervirens)
A közönséges puszpáng évezredek óta ismert – rendkívül kemény faanyaga miatt már a történelem előtti időkben is nagyra értékelték. Például a kutatók olykor puszpángból készült sírbotok formájában találtak sírtárgyakat a neandervölgyiek sírjaiban. Az őshonos faj kerti növényként is nagyon népszerű, és már az ókori Rómában is használták a kertekben. Nagyon hosszú kultúrtörténetének köszönhetően a fajnak mára mintegy 60 különböző fajtája fejlődött ki, amelyek közül néhány eltérő tulajdonsággal rendelkezik. Itt mutatjuk be a legszebbeket otthoni kertjébe:
Kislevelű puszpáng (bot. Buxus microphylla)
A kislevelű puszpáng elsősorban Koreában és Japánban elterjedt, és hagyományosan a japánkert jellegzetes ültetvényeinek része. A faj gyengébb növekedésű, mint a közönséges európai puszpáng, de kevésbé érzékeny a rettegett károsító Cylindrocladium buxicola gombára. A német piacon a faj kétféle változatban kapható: