A vízi gesztenyét (Trapa natans) néha helytelenül vízi gesztenyének nevezik. Ez az Eleocharis dulcis azonban nem kapcsolódik szorosan az egynyári vízi gesztenyéhez. A trapa natans a lazastrife családjába tartozik, és Európa, Ázsia és Afrika mérsékelt és szubtrópusi vidékein található. A korábban Németországban elterjedt vízinövényt mára kihalás fenyegeti itthon, ezért már 1987-ben természetvédelem alá helyezték.

A vízi gesztenye nagyon régi vízi növényfaj

Tartalomjegyzék

Mutasd az összeset
  1. eredete és elterjedése
  2. használat
  3. megjelenés és növekedés
  4. levelek
  5. virágok és gyümölcsök
  6. toxicitás
  7. helyét és talaját
  8. Helyesen ültesd a vízi gesztenyét
  9. gondozási tippek
  10. Vágja helyesen a vízgesztenyét
  11. szaporítsd a vízgesztenyét
  12. feloszt
  13. betegségek és kártevők
  14. fajok és fajták

    15. eredete és elterjedése

    A vízi gesztenye (bot. Trapa natans) a vízi gesztenyefélék családjába (bot. Trapaceae) tartozó egynyári úszólevelű növény. A faj már 65 millió évvel ezelőtt, a geológiatörténet harmadkorában, tehát a dinoszauruszokéval egy időben elterjedt volt. A vízi gesztenye Európa, Ázsia és Afrika mérsékelt és szubtrópusi éghajlati övezeteiben még ma is virágzik, de az intenzív mezőgazdaság és az ország fogyatkozó élőhelyei miatt vadon ritkán fordul elő. Ezért a faj szigorú természetvédelmi oltalom alatt áll, a természetből nem vehető ki. A kereskedelemben viszont legális utódokat lehet szerezni, amelyek ideálisak a kerti tavak természetes telepítésére.

    használat

    Csak az Európából származó utódok alkalmasak otthoni kerti tóban ültetésre, mivel az azonos nevű trópusi fajták itt nem találnak megfelelő élőhelyet, ezért nem fejlődnek. Ezért vásárláskor mindig ügyeljen az eredetigazolásra! A vízi gesztenye legtöbb ivadéka Magyarországról, Dél-Franciaországból és Olaszországból származik.

    A vízi gesztenyét egyenként vagy csoportosan is ültethetjük, a kívánt kialakítástól és a rendelkezésre álló helytől függően. Az úszólevelű növény nagyon jól harmonizál más őshonos vízi növényekkel is, mint például a szívlevelű csukafű (bot. Pontederia cordata, ibolya virágok), az európai tengeri kancsó (bot. Nymphoides peltata, sárga virágok) és a sárga tavirózsa (bot. Nuphar) lutea).

    megjelenés és növekedés

    A vízi gesztenye lombhullató, lágyszárú vízinövény, amely csak egy nyáron nő. Természetes helyük az állóvízben van, ahol a part közelében horgonyoznak le, főként 30-60 centiméteres vízmélységben a sáros talajban. Az egy és három méter közötti víz alatti szár a tó fenekében gyökerezik, a legfeljebb 20 centiméter átmérőjű levelek pedig júniustól legyezőzve a víz felszínén heverő levélrózsát alkotnak. .

    levelek

    A vízi gesztenye tengeralattjáró levélnyelei megtelnek levegővel, ezért úszótestként működnek. Biztosítják a szükséges felhajtóerőt, ami a zöld leveleket a víz felszínén tartja. A faj legyező-rombusz alakú lebegő levelei jellegzetes csipkézett szélűek, rozettában helyezkednek el a vízfelszínen. A levelek nyáron kipirosodnak, majd ősszel elpusztulnak. Jellemzőek a levelek alsó oldalán és a száron található mirigyek is, amelyek valószínűleg savat választanak ki, hogy megvédjék az éhes víziállatokat.

    virágok és gyümölcsök

    A vízi gesztenye nem feltűnő, sugárszimmetrikus virágai fehérek, július és augusztus között jelennek meg. A növény diószerű termései a száron képződnek. Kemény, sötétbarna héjúak, hegyes tüskék és szögletesek. A vízi gesztenye gyümölcsének fehér magja körülbelül 20 százalékban keményítőből áll, és főzve ehető. Valójában a tápláló dióféléket tápláléknak tekintették régebben és ma is, különösen az ázsiai országokban.

    toxicitás

    A vízi gesztenye fehér belseje ehető, de mindig főzve vagy sütve fogyasszuk. A nyers gyümölcsöket mérgezőnek tartják, a felszínen szeretnek megtelepedni az emberre veszélyes paraziták. Ráadásul az enyhén gesztenyére emlékeztető aroma csak főzés közben alakul ki. A gyümölcs kemény héja ehetetlen, de ujjaival vagy éles késsel, kis erőfeszítéssel könnyen kinyitható.

    helyét és talaját

    A vízi gesztenye csak álló, meleg és napos vízben fejlődik. A növények nem alkalmasak patakokra és más folyó vizekre, és halastavakba is jobb nem ültetni őket. A víznek és az altalajnak tápanyagban gazdagnak és mészszegénynek kell lennie – a vízi gesztenye kevéssé tolerálja a meszet. A vízi gesztenye akkor érzi magát a legkényelmesebben, ha a tó vize enyhén savas. Ezt préselt tőzegföld hozzáadásával érheti el. Ezeket a szaküzletekben lehet kapni. Csak 40-60 centiméter mély tavakba ültessük a növényt.

    Helyesen ültesd a vízi gesztenyét

    A legegyszerűbb módja annak, hogy a vizidiót a kerti tóban megtelepítsd, ha ültetés helyett elveted. A magvak – a már leírt diófélék – a kerti kereskedőknél kaphatók. Egyszerűen süllyesszük őket a vízbe ősszel, a következő néhány hónap során gyökeret vernek a tófenékben, és a következő júniusban kihajtanak. Egy átlagos kerti tóhoz körülbelül két-három növényre van szükség, de ezeket nem szabad a szivattyú közelébe ültetni.

    Tavasszal a szaküzletek időnként vízi gesztenye növényeket kínálnak, amelyeket az alábbiak szerint ültethet ki:

    • Helyezze a növényeket a nyugodt vízfelületre.
    • Rögzítse őket dróttal a tó aljához.

    Ezután a hosszú szárak a gyökerekkel együtt kifejlődnek, így a növény néhány hét múlva már a kerti tóban nőtt, és tápanyaggal elláthatja magát.

    gondozási tippek

    Feltéve, hogy a vízi gesztenye elhelyezési követelményei - napos hely egy álló édesvizű tóban, legfeljebb 60 centiméter vízmélységgel és homokos-iszapos altalaj - teljesülnek, gondozási intézkedés nem szükséges. A növény legalább mínusz 22 Celsius fokig ellenáll.

    Elvetés után az egynyári vízi gesztenye gyakorlatilag évekig magától szaporodik, amint ősszel a levélrózsa elpusztul, a dió lesüllyed a tó aljára, és ott telel át. Tavasszal hosszú, vékony szárak sarjadnak ki belőlük, amelyek a vízfelszín felé nőnek. Júniustól ebből fejlődnek ki a levelek, amelyek végül lebegő rozettában fekszenek a vízen.

    Vágja helyesen a vízgesztenyét

    A víz szennyeződésének elkerülése érdekében a kis kerti tavakban vagy az akváriumban ősszel le kell vágni az elszáradt leveleket. A nagyobb tavakban azonban ez az óvintézkedés nem szükséges.

    szaporítsd a vízgesztenyét

    A vízi gesztenye célzott szaporítása nem szükséges és nem is lehetséges. A növény a betanított gyümölcsök révén magától szaporodik, feltéve, hogy a termőhelyi adottságok megfelelnek az elvárásoknak. A diószerű csonthéjasok, amelyek alapvetően nem mások, mint speciális áttelelő szervek, ősszel lesüllyednek a tó aljára, majd a következő tavasszal új növényeket hoznak létre. Mivel minden vízi gesztenye több termést fejleszt a szezon során, idővel sűrű szőnyeg képződhet a kerti tavon. A sikeres szaporítás érdekében a vízi gesztenyét egyedüli vízinövényként kell termeszteni, mert más fajok versengenek a vízben lévő tápanyagokért. Mivel azonban a vízi gesztenyének nagy a tápanyagigénye a termésfejlődéshez, nem fejlesztenek termést, és egyszerűen elpusztulnak, ha a tavat újratelepítenék, és emiatt a tápanyagszint csökkenne.

    Ősszel a dióféléket el lehet távolítani, mielőtt elsüllyednének. Tartsa őket egy víztartályban, amíg újra nem használja őket, és rendszeresen cserélje ki őket. Soha ne használjunk ehhez csapvizet, mert a vízimogyoró nem tűri a meszet. Ehelyett adjon savanyú, préselt tőzegföldet az összegyűjtött esővízhez vagy hasonlóhoz. Tavasszal a magvakat meleg vízben kicsírázhatjuk, majd ki lehet ültetni a szabadba – de ültetés előtt lassan szoktassuk hozzá a klímaváltozáshoz, nehogy belehaljanak az ültetési sokkba.

    Ha a tó már sűrűn benépesült vízi gesztenyével, könnyen eltávolíthatja a résznövényeket és átültetheti őket más tavakba.

    feloszt

    A vízi gesztenyét nem lehet felosztani, mivel minden diónak csak egy lebegő szára fejlődik ki, amelyen egy rozetta levelei vannak.

    betegségek és kártevők

    A vizidiófélékben a betegségek ismeretlenek, a vízinövényt a kártevők sem támadják meg. Az ápolási hibák vagy a nem megfelelő hely azonban problémát jelent.

    tippeket

    A gesztenye nagyon jól termeszthető beltéri vízmedencében is – például télikertben vagy egy nagy akváriumban. Ebben a tartályban azonban hal nem úszhat. Ezenkívül biztosítania kell a szükséges fénybesugárzást mesterséges fénnyel (pl. LED növényi lámpák).

    fajok és fajták

    A vízi gesztenye két fajtája ismert. A nálunk is őshonos Trapa natans var.natans legálisan csak utódként kapható, a főként mocsaras, mocsaras területeken termő növényeket nem szabad elvinni a természetbe. Az itthon fellelhető Olaszországból, Magyarországról és Dél-Franciaországból származó utódok általában jól teremnek, de nem mindig hoznak gyümölcsöt.

    A Kínából származó Trapa natans var. bispinosa faj, más néven szingharai vízi gesztenye vagy kínai kéttövis vízi gesztenye szintén elérhető a szakkereskedésekben. Ennek a fajtának a levelei olívazöldek, és a levéllemezen jellemzően hét vöröses-vörösbarna színű párhuzamos ér található. A faj itt nem szívós, ezért mesterséges megvilágításban kell áttelelnie a télikertben vagy üvegházban.

Kategória:

Zöldségeskert