A Délkelet-Európából származó orgona számos kertben megtalálható, és különösen virágzási időszakában igazi üdítő a szemnek. A cserjét vagy kis fát robusztusnak és igénytelennek tartják, ráadásul nagyon elöregedhet. A közkedvelt fa kellően nagy vödörben is termeszthető, különösen, ha olyan kis fajokról van szó, mint a Syringa meyeri (törpe orgona) vagy a Syringa microphylla (kislevelű őszi orgona).
A lila az olajfafélék családjába tartozik
Egy pillantásra lila
- Botanikai név: Syringa
- Nemzetség: Lila
- Család: Oleaceae
- Faj: körülbelül 30 faj, beleértve Syringa vulgaris (közönséges orgona), királylila vagy kínai orgona (Syringa × chinensis), kanadai orgona vagy Prestoni orgona (Syringa × prestoniae), törpelila (Syringa meyeri)
- Származása és elterjedése: Ázsia és Európa
- Növekedési forma: cserjeszerű vagy fa
- Növekedési magasság: fajtól függően 200 és 500 cm között
- Fekvése: napostól világos félárnyékig
- Talaj: közepesen száraz, meszes, jó vízelvezetésű
- Virágok: Legfeljebb 30 centiméter hosszú szálkákba rendezve
- Virágszínek: rózsaszín és lila különböző árnyalatai, fehér
- Virágzási idő: fajtától függően általában május és június között
- levelei: egyszerűek, ritkán szárnyasak
- Felhasználás: Díszcserje vagy díszfa kertekben, parkokban, mintanövényként, csoportosan, sövényként vagy (főleg kis fajták) dézsában
- Toxicitás: enyhén mérgező
- Szilárdság: igen
- Az összetéveszthetőség veszélye: nyári orgona (Buddleja) a hasonló virágzás miatt, fekete bodza (Sambucus nigra) a "lila" elnevezés miatt (amit Észak-Németországban a bodza megjelölésére is használnak)
Jellemzés, fajok és fajták
A Közép-Európában a 16. század óta termesztett, sokféle fajtát kínáló közönséges orgona (Syringa vulgaris) általában a kertekben, parkokban található. Vannak azonban más fajok is, amelyek ugyanolyan szépen virágoznak - és gyakran árasztják magukból a jellegzetes illatot. Az orgonát általában cserjeként vagy kis faként termesztik, és fajtól és fajtától függően 150-600 centiméter magasra is megnőhetnek. A jellegzetes, édes illat ellenére az orgonát ritkán támadják meg a rovarok: enyhén mérgező összetevői miatt nagyon keserű íze van, ami különösen igaz virágaira és nektárjára.
Semmi köze a buddleiához vagy a lepkebokorhoz
Ha valami jót akarunk tenni a lepkék, poszméhek és méhek számára, érdemes a nyár- vagy lepkebokrot (Buddleja) nevelni a közönséges orgona helyett, amely különösen a lepkék kedvelt legelője. A fajok az azonos név és a hasonló virágok ellenére nem rokonok.
tippeket
Számos weboldalon és egyes szakácskönyvekben is találhatunk bodza vagy bodza recepteket, például bodzalé vagy bodza tea, amelyek állítólag mindkettő lázcsillapító hatású. Ezek azonban nem a Syringa orgona bogyói vagy virágai, hanem a fekete bodzáé (Sambucus nigra), amelyet főleg Észak-Németországban "lilának" szoktak emlegetni - ami persze zavart okoz.