A lóhere (Trifolium) növénynemzetségnek jelenleg több mint 245 fajtája van, amelyek közül 16-ot takarmánynövényként vagy zöldtrágyaként termesztenek a mezőgazdaságban. A közhasználatban más növények, például a sóska (Oxalis nemzetség) is lóherének számítanak, bár taxonómiailag csak nagyon távoli rokonságban állnak a Trifolium nemzetséggel.

A fehér lóhere kiválóan helyettesíti a pázsitot

A leggyakoribb lóherefajták a kertben

A kertben a különböző típusú lóhere magától terjedhet, vagy szelektíven termeszthető. Míg egyes kertészek szándékosan lóherét termesztenek gyep helyett, mások kétségbeesetten küzdenek azért, hogy kiirtsák a lóherét a kertből. Az európai kertekben a leggyakoribb lóherefajták:

  • Réti lóhere vagy vöröshere (Trofolium pratense)
  • Fehér lóhere (Trifolium repens)
  • Sóska (Oxalis corniculata)

További jól ismert lóherefajták:

  • Szarvlóhere (Lotus corniculatus)
  • perzsa lóhere (Trifolium resupinatum)
  • egyiptomi lóhere (Trifolium alexandrinum)

A réti lóhere sajátosságai

A lóherefajták közül a réti lóhere a legfontosabb takarmánynövény a termőterület szempontjából. A gyakran takarmánynövényként termesztett réti lóherét vörös színű virágzata miatt általában vöröshereként is szokták emlegetni. Ez a lóherefaj Európa egyik legrégebben termesztett mezőgazdasági fajtája, ugyanis Flandriában, Olaszországban és Spanyolországban már a 16. században termesztették a réti lóherét. A mezőgazdasági lóhere többi fajtájához hasonlóan a réti lóhere is szereti a viszonylag hűvös, nyirkos helyeket, esős nyarakkal. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy ezeknek a növényeknek viszonylag magas vízigényük van. Ezenkívül a vöröshere meglehetősen nehéz agyagos talajon termeszthető, a savas talajanyagú helyek nagyon rosszul tolerálják a réti lóherét.

A fehér lóhere jellemzői

A vöröshere ellentétben az úgynevezett fehér lóhere (Trifolium repens) kúszó hajtásokat hoz létre, amelyek a talajhoz közel nőnek és gyökeret hajtanak. A takarmányhüvelyesek közül a fehér lóhere az egyetlen olyan növény, amely elviseli az állandó legeltetést és a lépések okozta gyepterhelést. Ezért ez a fajta lóhere különösen alkalmas pázsit helyettesítésére. A fehér lóhere kevésbé érzékeny a hidegre és a szárazságra, mint a vöröshere. A fehérhere a talajviszonyokat tekintve is kevésbé igényes, mint a réti lóhere.

Javítsa meg a talajt lóherével

A mezőgazdaságban használt különböző lóherefajták fizikailag és kémiailag javítják a talajt. Egyrészt a lóhere finom gyökerei mélyen fellazítják a talajt, és így megelőzhetik a talajkárosodást, például rendszeres gabonaműveléssel. Másrészt a lóhere gyökerén lévő gócbaktériumok a talajban is felhalmozzák a nitrogént, ami sok növény növekedéséhez fontos. A lóhere termesztésével azonban nem szabad túlzásba vinni, és a lóhere egyes vetésforgói között a fehérhere esetében három-négy éves, a vöröshere esetében öt-nyolc éves termesztési szünetet kell tartani.

Amikor a lóhere a gyepen kellemetlenné válik

Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy a lóhere nemkívánatos módon terjed a gyepen. A szarvforgáccsal történő trágyázás (32,93 €) segíthet, ha a lóhere szaporodik a gyepen: Ez elősegíti a fű egészséges növekedését anélkül, hogy a lóherét további foszfáttal látná el (ahogyan más műtrágyákban van). Tavasszal az is hasznos lehet, ha alaposan eltávolítjuk a lóherét a gyepről sikálóval. Ezután a csupasz helyeket műtrágyával kell ellátni, és a gyepet át kell vetni. Rossz esetben vegyszereket is lehet használni, amelyek csak a kétszikű lóherére hatnak, az egyszikű füvekre nem.

tippeket

A szilveszteri szerencseajándékként közkedvelt lóhere (Oxalis tetraphylla) négylevelű lóhere miatt különösen népszerű. Fagyérzékenysége miatt leginkább zárt térben termesztik, de nyáron a szabadban is termeszthető cserépben. A szerencsés lóhere kis tárolóhagymái még ehetőek is.

Kategória:

Gyógynövények